TREKKER.HU
KARLOWITS-JUHÁSZ TAMÁS HONLAPJA

Ajánlott oldalak, rendezvények

UTH 55 – PÁRBAN – SÁRBAN

Ahogy a versenyen a cipőmet a sár, úgy borította be a Facebookot a versenyt megelőző napokban a sár-para. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de én pont arra számítottam, hogy iszonyú dagonya lesz, szakad az eső, és hogy 100%-os páratartalmú, legalább 25 fokos levegőt haraphatok. A rendezvényt a borneói versenyem utolsó államosának szántam, már csak azért is, mert cipő-ügyben még mindig harcban álltam a választékkal.

Biga (Berta Gábor) reggel 5-kor vett fel, majd Nyékládházánál beugrott hozzánk Tomika (Harsányi Tamás) is. A csapatunk Bükki Ádámmal már csak a versenyközpontban egészült ki. A logisztikai és taktikai tanácskozást követően Tomika kivételével (ő a Visegrád Trailen indult) mindannyian felsorakoztunk a rajtvonalhoz, és 9-kor megkezdtük az 55 kilométeres táv darálását.

Lassú kezdést terveztünk, ennek ellenére egész lendületesen indult az élboly. Bigával és Ádámmal összeálltunk, és nagyjából 50-100 méterre lemaradva követtük az élen futó Balhási Ákost. Az idő párás volt, de kellemesen hűvös. A terep nem volt annyira szörnyű, mint ahogy beharangozták, és a cipőm is nagyon jól tartott a saras részeken. Lajos-forrásig eléggé eseménytelenül teltek a kilométerek, de egy pályamódosítás következtében olyan útra keveredünk, ahol nem voltak szalagok. Ákos végül elrobogott a bizonytalannak tartott úton, mi pedig megálltunk tanakodni, merre is tovább. A velünk tartó Sipiczki Csaba helyismerete és az óráján lévő track végül megmentett minket, és egy rögtönzött átvágással, és az elkerülendő patakon történő átkeléssel sikerült visszajutnunk a pályára, bár némi veszteséggel, mert Ádám csak egy jókora eséssel tudta megúszni a kalandot.

UTH 55 – Párban – sárban

 

Négyesben folytattuk tovább a kisrigói pontig, ahol a csapat szupportere – Orsós Szabi –gyorsan lefrissített minket. Az Apátkúti völgyet már nagyon vártam, mert a számtalan patakon történő átkeléssel végre tesztelhettem a cipőmet a közelgő borneói „dzsungeltúrára”. Ádám a völgyben már lemaradozott, és egy rövidebb technikai szünetet is beiktatott. Bigáék továbbmentek, én viszont úgy döntöttem, hogy egy cipőkötés beiktatásával megvárom Ádámot, hogy ne egyedül kelljen felfutnia újra az élre./div>
A verseny egyik legtechnikásabb része következett, ahol legalább tucatszor kell keresztezni a völgyben folyó patakot, és ha nem kellően választjuk meg az átkelés módját, nagyon könnyen le lehet sérülni a csúszós fatörzseken, köveken.

 

Mivel próbáltam erős tempót diktálni, és Bigáékat fürkésztem magam előtt, így fel sem tűnt, hogy Ádám hirtelen lemaradt mögöttem, és a célig már nem is találkoztunk vele (mint utólag kiderült, kibicsaklott a bokája).

Bigáékat utolérve rábíztuk a vezetés Csabára, majd a visegrádi frissítőt elhagyva nekirugaszkodtunk a Fellegvárnak. Csaba lendületesen kezdett, de egy meredekebb részen gyaloglásra váltott. Gyorsan átvettem a vezetést, és minden métert megfutva húztam föl a vonatot. Az egyik pillanatban rám szólt Biga, hogy „Most!”, és megrántva a menetet pár száz méteren sikerült leszakítani magunkról Csabát.

A Papp-rétig a százasokat beérve kellemes tempót toltunk, bízva benne, hogy senki se fut majd fel ránk. A frissítőtől azzal a gondolattal jöttünk ki, hogy a ponthoz vezető oda-vissza szakaszon Ádámot fogjuk megpillantani a harmadik helyen. Ennek ellenére hideg zuhanyként ért minket, hogy Ákos felfutott Csabára, és mindösszesen pár perc előnyünk maradt velük szemben a maradék 20 kilométerre.

Bigával sebtében kidolgoztuk a haditervet, melynek a lényege az volt, hogy mindaddig segítjük egymást, míg valaki utol nem ér minket. De végül nem bírtam sokáig, és tempót váltva otthagytam Bigát, hogy minél tovább megőrizzem az előnyömet.

Elkezdtem taposni, és csak az járt a fejemben, hogy ezúttal nem előzhet meg senki. Végül a kapkodásnak meglett az eredménye, mivel egy elég gyengén jelölt kereszteződésnél túlfutottam, és hacsak 1 percet is, de veszítettem az eddigi előnyömből, úgyhogy Biga is beért.

Az egyik emelkedőnek a felénél jártunk, mikor Biga szólt, hogy beértek minket. Nagyot nyeltem, benyomtam egy gélt pár korty frissítővel, felkészülve a csatára. Bár a verseny folyamán szinte folyamatosan tompa fáradtság érzése kerülgetett, most kicsit jobban éreztem magamat, és próbáltam rákapcsolni. Bár alig egy perc múlva kiderült, hogy csak egy korábban lehagyott 100-as tűnt fel, az izgalom nem múlt el teljesen.

A lejtőket a lehetőségekhez képest eresztettem, a kevésbé technikás részeken pedig próbáltam keményebb iramot futni. A skanzennél gyorsan frissítettem, és az azt követő nyíltabb részen visszanézve megnyugtatóan láttam, hogy nincs mögöttem senki.

Beérve a házak közé sikerült megint túlfutni egy kereszteződésnél, de itt a mögöttem lévő futók hamar megmentettek. Az utolsó emelkedő tetejéről már csak gurulnom kellett a célig, és mivel a korábban elfogyasztott gélem is csak eddig adott energiát, akaratlanul is biztonsági üzemmódra kapcsoltam.

UTH 55 – Párban – sárban

 

A célegyenes előtt Visegrád sétálóutcáján meglepő volt a forgatag, bár itt is megtorpantam az elágazásoknál, a körülöttem lévő sereglet hamar útbaigazított.

A célegyenesben a fogadtatás nagyon jól esett, mert végre igazi tömeg közepette érhettem célba, ami a hazai terepversenyeken sajnos nem jellemző. Ráadásul kétszer is befuthattam, mert elsőre a szervezők zavarukban elfelejtették a célszalagot kihúzni, de így legalább a finish öröme duplán hatott.

UTH 55 – Párban – sárban

 

Alig telt el három perc, és legnagyobb meglepetésemre Biga érkezett a célba, megszerezve a második helyet, aminek szinte jobban örültem, mint a saját győzelmemnek. Ádám a hetedik helyen ért célba, Tomika pedig a Visegrád Trailen szakította át elsőként a célvonalat.

Az este nyolc órára kitűzött eredményhirdetés eleinte nem tett boldoggá, de a fináléra összesereglett nézősereg és az ott lévő hangulat, valamint a versenytársakkal történő beszélgetés kárpótolta a várakozást.

UTH 55 – Párban – sárban

 

A verseny egyben a november közepén kezdődött felkészülési időszakom végét is jelentette, mert a most következő két hétben már a pihenésé és a regenerálódásé a főszerep, május 31-én pedig irány az Egyenlítő és a Borneo Ultra Trail Marathon.

Eredmények, képek Ultra Trail Hungary