Hogy miért éppen Borneó?

A verseny helyszíne egy mitikus táj, egy világvégi zöld szigeten, melyet a tűzgyűrű több tucat aktív vulkánja ölel körül, ahol szinte folyamatosan reng a föld. A Borneo Ultra Trail Marathont a 2015. június 5-én történt földrengés áldozatainak emlékére rendezik meg 2016. június 4-én, a tragédia első évfordulóján.

A Mt. Kinabalu Nemzeti Park a malájziai Borneó szigetének északi régiójában, Sabah tartományban, az egyenlítőtől egy karnyújtásra fekszik. A repülőút közel két napig tart. Budapestről Dohába (Katar), majd onnan Kuala Lumpurba (Malájzia) repülünk, majd tovább Borneó szigetére, Sabah tartomány fővárosába – Kota Kinabaluba – ahonnan két nap múlva folytatjuk tovább utunkat a Mt. Kinabalu nyugati lábánál fekvő Tuaran régióba, azon belül is Tamparuli faluba.

A verseny igazi különlegesség, mely egyúttal rengeteg bizonytalanságot is magában rejt. A rám váró feladat sikeres teljesítéséhez alapos felkészülés szükséges, ráadásul mindez úgy, hogy sok ezer kilométer távolságból, egy merőben más környezetben kell felkészülnöm a várható problémákra.

A versenyre történő regisztráció gyorsan és zökkenőmentesen történt. Majd következett a legfontosabb kérdés, hogyan és mikor utazzunk, mennyi időt hagyjunk az akklimatizációra és a tereppel történő ismerkedésre.

Tavaly volt szerencsém egy működő tűzhányón – az Etnán – megrendezett versenyen futni. Akkor a felkészülésem Vulcano szigetén, hőségben, finom vulkanikus hamuval borított terepen zajlott. A verseny – annak ellenére, hogy a 2. helyen sikerült célba érnem – a saját elvárásaimhoz mérten nem sikerült megfelelően. A rajtvonalnál fáradtan, elcsigázva álltam. Az eseményt megelőző 3 hét alatt a 40 fokos hőségben, a tartás nélküli talajon történő edzéstől nemhogy megerősödtem, hanem sokkal inkább fokozatosan felőrlődtem. Gyors futások híján belassultam, a hőségtől egyre jobban szenvedtem, a finom hamu pedig szétdörzsölte a lábamat.

Idén úgy döntöttem, hogy a lehető legkésőbb utazunk a helyszínre, és amíg lehet, a megszokott éghajlati körülmények között készülök, és a saját ágyamban alszom, ahol rendesen ki tudom pihenni magam. Bízom benne, hogy a verseny előtti pár nap alatt az ott lévő klíma nem lesz rám olyan hatással, amit komolyabban megéreznék, és nem utolsó sorban az ottani környezeti-természeti hatások okozta stresszhelyzetek se fognak hosszú időn keresztül érni.

A mentális és fizikális felkészülés mellett több kötelező tennivaló akadt. Az internetes oldalak egy sereg védőoltást javasoltak. Mivel Borneón kívül máshová is ellátogatunk Indonéziában, így végül az oltóközpont ajánlásával a hepatitisz A-B, a hastífusz és a tetanusz–diftéria– gyermekbénulás elleni oltás maradt a palettán. Ezek mellett vár rám még egy bő egyhónapos gyógyszerkúra malária ellen is.

Ettől függetlenül is adódhatnak bőven nehezítő körülmények, melyekre nehéz, vagy egyáltalán nem lehet felkészülni. Az utazás repülővel közel másfél napig tart, az időeltolódás 7 óra. Mivel a verseny helyszíne alig karnyújtásnyira található az egyenlítőtől, az ott uralkodó hőmérsékleti viszonyokra – 30 fok feletti hőmérséklet 100% körüli páratartalommal – szintén nem lehet specifikusan készülni. A verseny során a terep, a folyókon, patakokon történő átgázolások, a mindennapi esőktől nedves, csúszós talajviszonyok, a különböző rovarok, piócák, kétéltűek, hüllők mind-mind újabb kihívás elé állítják az európai versenyzőket.

Miben futok majd, és mit takar a kötelező felszerelés?